Sun Hyo Ri

Sun Hyo Ri

Külső

„- Kezdjük fentről lefelé – álltam be az egész alakos tükör elé.” A hajammal semmi bajom, végre visszanőtt, és újra olyan hosszú, ahogyan szeretem. Az sem zavar, hogy hullámos, és néha nem éppen áll úgy, ahogy akarom. Az arcommal sincs különösebb problémám. Hála a jó géneknek, amiket örököltem, sosem volt problémám az arcommal. A szemeimet kifejezetten szeretem, folyton csillognak, mint két drágakő az arcomon. Az orrom is ide illő, nem túl nagy, és nem is túl kicsi. Kicsit talán pisze, de nekem pont megfelel. A szám pedig… azt hiszem, az is úgy jó, ahogy van, nem szívesen változtatnám meg. Akkor sem, ha a felső ajkam kicsit vékonyabb a megszokottnál. Kárpótlásként viszont olyan rózsaszínűek, mintha szájfényt viselnék. Bár igaz, hogy gyakorta található meg alsó ajkam a fogaim között, köszönhető ez annak, hogy nagyon jól oldja bennem a feszültséget, az izgalmat, és néha már megszokásból is harapdálom. Az alakom, bár nem szívesen mondok ilyet saját magamról, tipikusan modell alkat. Tehát érthető, hogy nincs vele semmi problémám, és legalább nem vagyok picike. 168 cm. Az nem pici! Még akkor sem, ha konkrétan mindenki magasabb nálam.

Belső

Zárkózott és félénk. Ez az a két tulajdonságom, mai általában jellemez, és tényleg első körben lejön rólam mindenkinek. Próbálok nyitottabb lenni, de ez nem éppen  alegkönnyebb feladat. Sosem voltam én a társaság közepe, mindig is a saját kis világomban éltem. A szüleimet ez sosem zavarta, hisz' mindig azt tettem, mait mondtak nekem, egyáltalán nem ellenkeztem elük. Az nem az én stílusom. Én inkább a "bezárkozóm a szobámba, és elvagyok egyedül egész nap" típus vagyok, voltam, és így is marad.

Előtörténet

1992. június 14., vasárnap, 11 óra 55 perc
Megláttam a "napvilágot". Ami alapvetően hatalma nagy hülyeség, hisz' hófehér falakat, és beöltözött orvosokat, nővéreket láthattam csupán. Már ha láttam őket, hiszen csecsemőként első dolgom volt felsírni, jelezvén, hogy teljesen egészséges vagyok, viszont vissza akarok menni, mert idekint nagyon hideg van. Az is lehet, hogy csak éreztem, hogy odabent, minden szebb és jobb volt, mint idekint valaha is lesz. A lényeg, hogy mindenki örült nekem. Azt hiszem, hiszen nem láthatok a fejükbe hogy megtudjam, valóban örültek - e nekem ezen a napon...
1993. június 14., hétfő, 18:00
A délelőtt folyamán töltöttem be az első életévemet. Nem emlékszem rá. Fogalmam sincs milyen volt, állítólag cuki voltam, és maga a megtestesült jóság. Csodálatos!
2010. június 14., csütörtök, 11 óra 56 perc 19 másodperc
Betöltöttem a tizennyolcat. Pontosan 1 perce és 19 másodperce. Most már 20 másodperce. Bár mondhatnám, hogy ez nekem is annyit jelent, mint másoknak. Sőt, azt hiszem nekem különösebben semmit sem jelent. Egyszerűen semmifajta változást nem észlelek. Még mindig itthon lakom, a hajam ugyanolyan, a testem, a hangom, a tanulmányi eredményem szintén ugyanolyan, mint egy évvel ezelőtt volt. Egyszóval - ez hülyeség, úgy is több szó lesz... - minden maradt a régi. Kivéve talán az, hogy iskolaváltás előtt állok. A döntés nem is olyan nehéz, inkább nehezebb az, hogy meggyőzzem a szüleimet arról, nekem ott lenne a legjobb, ahová menni akarok. Mindig mindenben mellettem álltak, most viszont minden bizonnyal lesz egy kis ellentét köztünk. Életemben talán először - tudatosan, először - nemet fogok nekik mondani, és kiállok azért, amit akarok.
2014. március 16., vasárnap, délelőtt
Betelt egy újabb naplóm, de hála anya figyelmességének van még jó pár, amit tele írhatok, vagy éppen rajzolhatok, festhetek, firkálhatok, ha unatkozom. Ami gyakori jelenség, hisz' nem éppen mondhatom magam annak a lánynak, aki az egyetemen kívül bárhova máshova szívesen elmenne. Inkább vagyok olyan, aki a legkényelmesebb ruhájában lefekszik, magára húzza a takarót és rajzolgat, amíg az álommanók meg nem látogatják, és el nem alszik a fékész rajz felett, aminek hála másnap reggelre tiszta kosz lesz arca. De nem bánom, mert mindig is ilyen voltam, és nem is akarok megváltozni. Jó nekem így minden, ahogy van. Oké, azért nem minden, de a legtöbb dolog egyelőre teljesen megfelel az elvárásaimnak.

Park Shin Hye ~ 21 ~ Festészet ~ Flower